Vannak időszakok amikor elkap egy egy típus, vagy éppen autósport iránti igen erőteljes vonzódás. Ez akkor is így volt amikor rákptam a nagykerekü, bigfoot, monster truck, off road, - kinek. hogy tetszik - járgányokra. Ez leginkább az utóbbi időkben beszerzett nagyobb RC autóknak volt köszönhető. Pick Up, nagy kerekek, bukókeret, törőrács, mi kell még? Mondjuk valami olyasmi ami még nincs!

Ahogy ülök a fotelemben a polc azon része van a tv mellett amelyiken a Dodge-ok állnak. Van köztük jó pár Viper. Gondoltam egyet , lekaptam a pirosak közül a rosszabbikat - ami pont annyira hibátlan, mint a társai - és beindultak a fogaskerekek a fejemben. Mi lenne ha? 

Neki is feszültem a gépnek és átnyálaztam a Google kép találatainak jó részét, de semmilyen formában nem találtam nagy lábú Viper-t. Na mondom, ez az én projektem! Magam elé vettem a legmegfelelőbbnek tűnő RC verdát. Sunyi vigyorral méregettem a kerekeit, gondolván magamban, hogy te se fogsz már sokáig ezeken gurulni. 

Következő lépésben már a csavarhúzóval a kezemben operáltam ki a kerekeit. Amint ezzel megvoltam hónom alá kaptam a Vipert és a kerekeket, aztán húztam is le a műhelybe. nem kellett sok idő, hogy a vipera darabokban legyen.

Agyalgattam miből lenne érdemes és egyszerű megépíteni azt a vázat ami jó lesz a kerekeknek és amin a kaszni pihen. Végül a makett öntőkeretre esett a választás, Sok van, jól ragasztható, könnyen formálható. Arról pedig már voltak tapasztalataim régebbről, hogy igen tartós és megbízható vázszerkezeteket lehet belőle építeni. Előkerültek a szerszámok. Csiszoló, csípőfogó, miniköszörű, minifúró,stb. Letöltöttem pár fotót, amin jól látható egy ilyen szerkezet és az alapján elkezdtem faragni, építkezni, 

 Először a kerekek körüli részt építettem össze, majd erre jöhetett a többi. Miután összeállt a keret már nagyjából, olyan üresnek tűnt. Ekkor jött az ötlet, hogy a leharcolt, öreg Burago Testarossa hajtásláncát és motorját részben ide pattintsam. Méretre pont passzolt, úgyhogy ezzel csak festési meló volt. Na, az űr kitöltve, lehet tovább építkezni.  Már nem néztem a képeket, raktam úgy ahogy jöttek a gondolatok. Az építés közben felhasználtam pár repülőgép alkatrészt is, amik egész jól beilleszkedtek az idegen környezetbe. Ezek után jöhetett némi csiszolgatás és a festés. Szatén feketét használtam, mert ez élethűbbnek hatott.  

Mindeközben persze dolgoztam a kocsi többi részén is, mert nem maradhatott piros. Körülnéztem milyen festékek leledznek itthon és örömmel nyugtáztam, hogy maradt bőven a kedvenc zöldből, amivel a Corvette-t is fényeztem. Csiszolás, fújás-fújás és máris kész a kaszni. Jó is lenne ha ilyen gyorsan menne. De minden szárad szóval mást kell addig csinálni. Mielőtt lefújtam a verdát fúrtam egy lyukat a motortetőn kijelölt helyre, ahová a levegőztető kerül. Mivel elég méretes darab, nem akartam ragasztással bajlódni és kockáztatni a későbbiekben bekövetkező takarítási baleseteket. Ha beleakadok és letépem akkor fújhatom újra, plusz megesz a méreg. Így a csavaros rögzítés mellett döntöttem. Maga a levegőztető egyszínű fekete volt, tehát ezzel is kellett valamit kezdeni, hogy kirívóbb legyen és jól passzoljon az egészhez. Zöld, arany és belülre némi ezüstös festéket pakoltam. A hatás magáért beszél.

miután minden megszáradt, itt volt az ideje az összerakásnak. A Vipert összeszereltem, csak a kerekeit hagytam ki, minden más visszakerült a helyére, Felhelyeztem az alvázra és nagyon frankón mutatott. Viszont kellett még 1-2 apróság, mint például a kipufogók. ezek sem maradhattak a küszöbben. találtam is két elvetemült füstölőt, ami méretben jól passzolt, csak az egyik felén lyukasak voltak, mert egy játékautón teljesítettek szolgálatot ezidáig. Így nekiálltam "befoltozni" ezeket. Hagyományos gyurmát és makett ragasztót használtam. Ez egy darabig formázható formában hagyja a gyurmát. Nagyjából imitáltam a dob hűtőbordáit, majd miután teljesen megkötött a cucc, pillanatragasztóval megöntöztem, így értem el el azt, hogy megfelelően kemény és tartós legyen. Aztán kifúrtam a csővégeket, mert tömör volt és úgy elég randa. Száradás után ezüsttel lefestettem az egészet. Majd a helyükre kerültek.

Ezután felraktam a három reflektort és majdnem kész is volt. Viszont hátulról még hiányzott valami, kicsit üresnek véltem az alját. Így egy Maisto Jeep Wrangler hátsó fűtóművének a merevítő részét ragasztottam oda. Majd beépítettem a rugókat és a távtartókat. És ezzel befejezettnek tekintettem a projektet. Ami még hátravolt az a tesztelés. Először rendesen ránehezedtem, hogy mennyit bír vajon. meglepően erős lett. Hogy nagyjából be lehessen határolni kb 8-10 1:18as Burago modell súlyát biztosan elbírja. E mellett hihetetlenül rugalmas is maradt, mert simán felmászik valamelyik kereke úgy egy magaslatra, hogy a többi a földön marad. Egyszóval vérbeli terepmászó lett belőle. Amikor megosztottam az ötletemet a csoportban sokan szörnyülködtek, hogy na ebből mi lesz, de amikor kész lett pár megkeresést kaptam a tervek miatt. Így azt hiszem sikert is aratott azon felül, hogy megvalósítottam az elgondolásom. Ennyi lett volna a "kis" Dodge története.

 A fotókat teljes nagyságukban megnézhetitek a Cobra Garage Facebook oldalán.